Van-e szabadság és boldogság?

Korlátokat állít elénk a természet, a társadalom, a kor, a testünk, a genetikánk, de a legnagyobb korlátokat, sőt, béklyókat mi rakjuk önmagunkra.

Hogyan lehetne letépni a boldogulási lehetőségeinket ellehetetlenítő láncainkat úgy, hogy a társadalmi élethez, vagy egyáltalán a normális  élethez szükséges tabuk (tiltások) fennmaradjanak?

Van-e szabadság a maga kék madarával, van-e a sorsnak simogató, illetve görcsös keze? Láthatjuk-e előre a jövőt, a saját jövőnket, vagy nem is érdemes ezen gondolkodni, éljük csak létünk napjait úgy, mintha örökké élnénk, nem törődve a holnappal?

Én most annyit mondhatok, hogy van a szabadságnak kék madara, a sorsnak van puha és kemény keze is; érdemes élni, emlékezni a múltra és álmodni, tervezni a jövőt.

Nem kaphatunk meg mindent, nem mehetünk el mindenüvé, talán boldogok sem leszünk, de mindig velünk lesz a csodás képzelet. Csak hagynunk kell őt a szív által vezérelten repülni!